A GYÓGYÍTÓ KÖVEK RÖVID TÖRTÉNETE ÉS TULAJDONSÁGAI
A több mint ötezer éves, hagyományos kínai gyógyászat és az indiai ajurvéda még mindig használja a mai orvosi kezelésekben a kristályokat.
A színes köveknek már az ősember is varázserőt tulajdonított, az ókori Egyiptomban amulettekbe foglalták, a rómaiak karkötőként viselték.
Az ókori egyiptomi főpapok, a fáraók balzsamozási szertartásaik során, aranyat, ezüstöt, lazúrkövet és malachitot használtak szépítésre, és karneolt, hogy az a fáraó lépteit a túlvilág felé erősítse.
A 16. századtól már igen fontos szerepet játszottak a kristályok a gyógyításban. Paracelsus a gyógykövek alkalmazása mellett már azok szerkezetével is foglalkozik könyvében.
A mai orvostudomány is elismeri a különböző ásványok és nyomelemek fontosságát szervezetünk számára. Ezek mellett gondoljunk csak még az ásványvizekre, vagy a gyógyfürdőkre.
A kristályok számos fizikailag igazolható tulajdonsággal bírnak. Sajátos fizikai felépítésüknek köszönhetjük pl. a lézert, radart, találkozhatunk velük a rádióban, számítógépben, stb.
A kristályok: energiát vesznek fel, tárolnak, alakítanak át, energiát bocsátanak ki, visszaverik, megtörik vagy felerősítik az energiát, egyensúlyba hozzák és harmonizálják az energiát, képesek ráhangolódni más forrásokra, használhatók kommunikációs eszközként is, mert jeleket adnak le.
A modern tudósok is egyetértenek abban, hogy a fizikai tárgyak is energiából épülnek fel, s a kristályok az energia rendkívül magas szinten szerveződött egységei. A kvantumok szintjén a kristályok, mint tudatos létező, folyamatos mozgásban vannak: az univerzum rezgéseire táncolnak. Mintázatuk és szerkezetük a természet törvényeit követve alakul ki.
